Ebook: Walter Schellenberg emlékiratai

"Büszkeséggel léptem be új, a technika minden rafinériájával felszerelt dolgozószobámba. A nagy íróasztal mellett egy gördíthető asztal is állt, több telefonkészülékkel és mikrofonnal. Láthatatlanul a falba építve, az íróasztal alatt és a lámpában lehallgatókészülékeket helyeztek el, minden társalgást, zajt önműködően felvettek és rögzítettek. Az ablakokon jól látható kis drót négyszögek: elektromos biztonsági felszerelések, amelyek este, távozás előtt bekapcsolva biztosították az ablakokat, a páncélszekrényeket és az iroda különböző bejáratait. A fotocellákkal biztosított termek puszta megközelítése önműködően teljes riadót váltott ki, amire másodperceken belül ott termett a fegyveres őrség. Íróasztalom olyan volt, mint egy kis erődítmény: beleépítve két géppisztoly, amelyek csövei az egész termet elárasztották golyóval. Mihelyt kinyílt a terem ajtaja, a csövek önműködően a belépőre irányultak. Veszély esetén csak egy gombot kellett megnyomnom, és a két fegyver tüzet nyitott. Egy másik gomb megnyomásával egyidejűleg egy szirénát szólaltathattam meg, amire az őrök a ház minden ki- és bejáratát bezárták. Szolgálati kocsimból huszonöt kilométer távolságra telefonálhattam, titkárnőimnek távbeszélőn diktálhattam. Ha idegen országba mentem kiküldetésbe, a parancs szerint egy műfogat kellett betétetnem, amely kellő mennyiségű ciánkálit tartalmazott ahhoz, hogy engem harminc másodpercen belül megszabadítson az ellenség kezéből. Ezenkívül egy nagy kékköves pecsétgyűrűt hordtam, a kő alatt egy további ciánkapszulával."