Ebook: Elméleti jogtudomány: Körkép, dilemmák, útkeresések [= Theoretical jurisprudence: Overview, dilemmas, searches for a path]

B/5 Paperback
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, majd Jog- és Államtudományi Kara alapításában közreműködő, majd akkreditálójától „Kiválósági Hely” címmel felruházott Jogbölcseleti Intézetét megalapító és emeritáltatásáig vezető, pályája megalapozásában a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében immár fél évszázada munkálkodó, Széchenyi-díjjal elismert szerző túlnyomórészt az utóbbi évtizedből származó elméleti-jogi írásait gyűjtötte kötetbe.
Tudományfilozófiai alapokként az emberi teljesség visszavonását s az emberi tudás eredendő társadalmiságát, az emberi rend és emberi esendőség dilemmáit, a jogtudomány természetében s modellértékűségében rejlő korlátokat tárgyalja; Kelsen/Hart kapcsán XX. századi gondolkodásunk két meghatározó életművéről szól; Jogfilozófia, jogelmélet problematikájában a teoretikus jogi gondolkodás jövőjéről s világválságunkban útkereséséről, a tudományos-technikai forradalom mai kihívásairól s a gyakran a jogtudomány színében megjelenített dogmatikáról
elmélkedik; Teoretikus kiágazásokként a jogi néprajz, ősnépeink jogképe, a jog és irodalom összefüggésében történő joglátás vízióit latolgatja; Tanulság gyanánt a jog talányát, jogfogalmunk változását, a jogbölcselkedés magyarországi állapotával egységben vizsgálja; míg végül A jog és mibenléte címén a jog és nyelv, a jog mint nyelv kérdésfeltevésében a lételméleti és ismeretelméleti nézőpontok végső egységét, az emberi jogi problematikát, valamint a jog és jogi érvelés ontológiai látásmódját elemzi; A jog és megvalósulása zárásként pedig a »külső« és »belső« szétválasztása lehetőségét, cél és eszköz viszonyát, a bírói eljárás természetét s a
jogtechnika varázsszerepét, továbbá jog, jogértés és jogalkalmazás összefüggését s a bírói jogalkalmazás »fekete dobozának« felfejtését tűzi tanulmány tárgyává.
Veszélyes korunkban, mikor egy új világszemlélet zsarnokságában évezredes belátásokat csapnak arcul úgy, hogy a társadalmi bizalomnak és szolidaritásnak egy mesterséges értelem jegyében történő szétporlasztása s a társadalom önvédelmének gyakorlati lehetetlenítése a joguralom győzelmeként tud megjelenni, a kötet emlékeztetőként szolgálhat arról, hogy a jogban úgyszintén maga az ember rejlik – jobb esetben az egészséges ember, ki történelme során folyvást fejleszti ugyan képességeit, de sohasem olyan elidegenítően, hogy az önmagával szembe
fordítható legyen. Hiszen tudja: formáiban magát formázza, ám miközben formáit játszatja, voltaképpen önmagával játszik – egy mindenkor veszélyes, mert többesélyűségével emberi sorsokat alakító, így hát felelősségteljességet kívánó játékot.