A húrelmélet - amely a részecskéket nem pont-, hanem húr- vagy membránszerû objektumokként kezeli - hosszú évek óta az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó, legnagyobb hatású fizikai teória, amely nemcsak a szakma, de a természettudományos érdeklődésû laikusok figyelmét is leköti. Népszerûségének a legfőbb oka az, hogy egyetlen elméletben prezentálja valamennyi erőhatás leírását. Az elméletnek azonban számtalan támogatója mellett akadnak kritikusai is. Ezek közül is az egyik legkomolyabb, legbefolyásosabb szakember, Lee Smolin elméleti fizikus, aki jelen könyve keretei között nemcsak a húrelmélet helyessége ellenében hoz fel tudományosan megalapozott érveket, de rámutat a fizikatudomány fejlődési útjának számos jelenkori zsákutcájára is. Emellett nyíltan beszél a szakma egyébként belső ügynek számító problémájáról, ti. hogy a - meglátása szerint számos ponton sántító - húrelmélet foglalja le a legnagyobb szellemi és anyagi tőkét, miközben a más utakon járó tudósok nélkülözik az anyagi támogatást és a legjobb szakemberek figyelmét. Mûvében mindezek mellett felvázolja a tudomány egységesítés felé konvergáló fejlődési vonalát, összegzi a húrelmélet rövid történetét és az azon túlmutató teóriákat, valamint áttekinti azokat a - nemcsak természettudományos, de szociológiai és egyéb típusú - megoldásokat, amelyek kivezethetik a fizikát mostani stagnáló állapotából. A fajsúlyos tudományos álláspontot képviselő, mindezt a nagyközönség számára is olvasmányosan tálalni képes kötet minden, a fizika aktuális irányzatai iránt érdeklődő olvasó számára kihagyhatatlan mû. A kiadvány jegyzetekkel és mutatóval zárul. Read more...
